Iskolánkról és a Waldorf-pedagógiáról

A Rózsaház Magyarország első gyógypedagógiai Waldorf-iskolája

Iskolánk, két évnyi alapozó munka után, 2019. szeptemberében indult el, két kislétszámú első osztállyal.

Az A tagozat osztályaiba értelmi fogyatékossággal, Down-szindrómával, halmozott fogyatékossággal, a B tagozat osztályaiba autizmus spektrumzavarral, viselkedési-, pszichés- és egyéb fejlődési zavarral, vagy beszédfogyatékossággal érintett gyermekek járnak. Iskolánk állami normatívából és adományokból működik.

A Rózsaház minden tekintetben megfelel a vonatkozó törvényi előírásoknak, rendelkezik a szükséges hivatalos működési engedélyekkel. Tanterve a Nat 2020 és a kiadott miniszteri kerettanterveknek megfelelően felülvizsgált és átdolgozott „A magyar Waldorf-iskolák kerettanterve 2020” valamint az ennek mellékleteként megjelenő “A magyar gyógypedagógiai Waldorf-iskolai kerettanterv”. Iskolánk egy olyan pedagógiai rendszert képvisel, ami - az állami kerettantervek tananyagán felül - sajátos tananyaggal és követelményekkel, valamint egyedi tanulásszervezési és intézményirányítási megoldásokkal dolgozik. 

Az első pillanattól tapasztaljuk, hogy mind a gyógypedagógiai szakmában, mind a Waldorf-iskolák közösségében nagy az érdeklődés az iskola pedagógiai munkája iránt. Már az első évben is jöttek hozzánk hallgatók az ELTE gyógypedagógiai karáról szakmai gyakorlatra, valamint a szociális integráció megalapozásaként SNI gyermekekkel integráltan dolgozó gyógypedagógusok és Waldorf-pedagógusok, sőt, középtagozatos Waldorf iskolás diákok is felkeresnek minket. 
Hosszútávon szeretnénk módszertani és terápiás központtá válni, szellemi műhelyként segíteni máshol is hasonló osztályok létrehozását, gyógypedagógus hallgatók (tovább-)képezését. 

A pedagógiai elvek és célok

Szerte a nagyvilágban Amerikától Kínáig és Új-Zélandtól Afrikáig több, mint ezerkétszáz Waldorf-iskola található. Hazánkban 45 iskola és 50-nél több Waldorf-óvoda működik.

A Waldorf-pedagógia a tanításban és nevelésben az alkotó együttműködést látja, melyet az egyes ember és a közösségek, végsőképpen a társadalom haladásáért végez. A nevelés feladata a szociális tudat, a környezettel szembeni felelősségérzet és az egyén képességeihez mérten a lehető legvilágosabb ítélőképesség kialakítása. Ez a pedagógia segíti a gyermekek közötti gazdag szociális kapcsolatrendszer kialakulását, tudatosan építi a közösséget, a kooperatív tanulás, a csoport- és projektmunkák által.

A pedagógiát a személyiség fejlesztésének tekintjük, amely a gyermekeket hozzásegíti a világ megértéséhez, alkotó módon való alakításához és a morális felelősség vállaláshoz. Ennek érdekében minden életkorban a gyermekek testi-lelki-szellemi képességeinek kiegyenlített fejlődésére-fejlesztésére törekszik. A fejlesztés legfőbb célja a személyiség koherencia élményének megteremtése és erősítése. Az egyéni lehetőségeken belül, a teljes emberre jellemző tulajdonságok legszélesebb skálájának lehető legoptimálisabb kibontakozását segítjük elő, megfelelő időt hagyva erre minden életkori sávban. 

Gyógyító pedagógiai célunk kettős: alkalmazzuk egyrészt a Waldorf-pedagógia kiegyenlítő, készség-képességfejlesztésen nyugvó nevelési-tanítási rendszerét, másrészt, ezzel harmóniában, a gyógypedagógia prevenciós, terápiás és rehabilitációs tevékenységeit. Ezáltal válik lehetségessé a hozott bio/pszicho/szociális állapot súlyosbodásának elkerülése, fejlődési akadályok oldása, és csökkenthető vagy elkerülhető a másodlagos tanulási és viselkedési hátrányok kialakulása, az énkép tartós sérülése és/vagy a társas elszigetelődés. Ez a rendszer időt hagy minden életkori sávban az érési-fejlődési folyamatok, a képességek széles skálájának kibontakozásához, és a biztos alapműveltség felépüléséhez.

Olyan fejlődésre, változásra érzékeny, széles lehetőségeket magában hordozó személyiség kibontakoztatása a cél, mely a közösségi létben és a társadalmi fejlődésben alkotó részvételre képes, tehát felnőttkorban is megtartja fejlődőképességét. Az eltérő fejlődésű, vagy fogyatékkal élő gyermek képességeinek minél teljesebb kibontakoztatása segíti környezete, családja tehermentesítését is.

Az epochális rendszer: sajátos tanulási és tanítási folyamatok 

Az oktatás- és iskolai élet szervezése, az óra- és napirendek kialakítása az életkori sajátosságoknak és a tanítás ritmusának figyelembevételével történik. A Waldorf-iskola a tantárgyak sajátosságából adódóan a tanítást főoktatás, és szakoktatás szerint tagolja. Ez didaktikai forma szerint epochális tanításnak és a szakóráknak felel meg: az olyan elméleti, művészeti és gyakorlati tantárgyak, amelyek esetében egy kerek, lezárt témát tárgyalunk, epochális oktatás formájában jelennek meg, más tárgyakat – főleg ha állandó gyakorlást igényelnek – szakórákban tanítunk. A főoktatás tipikus tantárgyai: anyanyelv, matematika-geometria, földrajz-gazdasági ismeretek, történelem-társadalmi ismeretek, természetrajz-biológia, fizika, kémia, esztétika. A tapasztalat szerint az anyanyelvi és a matematikai ismeretek és kompetencia megszerzése érdekében az állandó gyakorlás is fontos a tanításban és a tanulásban. A tantervben ezért jelennek meg az anyanyelvi és matematika epochák mellett az anyanyelvi és a matematika szakórák/gyakorló órák is. Más tantárgyakat a szakórák hagyományos rendjében tanítunk. Amennyiben azonban a művészeti, kézműves-gyakorlati tárgyak vagy az idegen nyelvek esetében összefüggő feladat vagy projekt jellegű munka adódik, akkor ezeket is lehet természetesen tömbösített formában, epochálisan tanítani.

A tananyag elsajátításának formájához tartozik az önálló munkákra való felkészülés is: ezek az ún. projektek és éves munkák, amelyek során a tananyag alkotó jellegű feldolgozása a feladat, az elméleti, művészi és kézműves-gyakorlati elemek összekapcsolásával. Az iskola mindennapjait átszövik a közösséget alakító és erősítő tevékenységek: hónap/évszakünnepek, az éves ritmushoz igazodó ünnepek, tanulói gyakorlatok, kirándulások, színdarabok. 

A tanítás havi ritmusát az epochális tanítás adja. Egy epochán belül 3-4 héten át egy kerek, lezárt témát tárgyalunk a gyerekekkel a főoktatás keretein belül. Így lehetőség nyílik a tantárgyban való alapos elmélyülésre, valamint a gyerekek egyéni fejlődési ütemének figyelembe vételére, az emlékezés-felejtés helyes ritmusának kialakítására. 

Az epochális/korszakos tanítási mód támogatja a készség-, képességfejlődés időbeli ritmusát, figyelembe veszi, ennek ún. látencia szakaszát, ezáltal elősegíti a képesség lehető legteljesebb kibontakozását. Egy-egy képesség fejlesztése 3-4 hetes intenzív szakaszok során a főoktatásban történik, majd egy kevésbé intenzív fenntartó-gyakorló fázis következik, melyhez a gyakorló órák adják a lehetőséget. Ez idő alatt az idegrendszerben megszilárdul az adott készség-képesség (procedurális tudás) mentális reprezentációja, csak ezután válik lehetségessé, hogy a már a szó legszorosabb értelmében vett készségekben megnyilvánuló képességet az egyre bővülő és magasabb szinten megjelenő tananyag elsajátításához használni lehessen. 

Ritmusok az iskola életében

Az iskolai élet minden mozzanatát ritmikus rend határozza meg. A helyes éves, havi, heti, napi ritmus a gyermek egészséges fejlődését segíti: biztonságot ad számára, serkenti az életerők működését, a test egyensúlyának megtalálását és fenntartását, támogatja az eligazodást térben és időben.

Évkör, ünnepek

A Waldorf-iskolák évmenetét a világban az adott kulturális közeg ünnepei határozzák meg. A kultúra, mint az „életet-szabályozó elv” minden szellemi működés legfőbb hatóereje. Magyarországon a keresztény ünnepkör által meghatározott az évrend: az évente visszatérő, keresztény ünnepkörből ismert ünnepek átélése adja az év ritmusát. 

Hosszas, elmélyült felkészülés, lelki ráhangolódás után az ünnepek a lelki élet tetőfokaivá válnak. Helyes ünnepléssel be- és felkerülünk egészen a megült ünnepek szellemi eredetéig. Az év körforgásának, az évszakok változásának, a fény útjának átélése, tudatba emelése a környezettel, természettel való harmonikus kapcsolathoz vezet. Nagy hangsúlyt kap a gyermekek nevelésében a természethez kötődő életritmus megélése, tudatosítása. Minden nagyobb ünnepet, amit a népi hagyomány ismer, a gyermekek is megismerhetnek, részt vehetnek bennük, átélhetik a népi bölcsességekben rejlő tudást. Azt a világlátást szeretnénk feléleszteni a városi közösségben élő fiatalokban, amit nem, vagy csak alig élhetnek meg a nagyvárosban, arra a lelki higiéniára szeretnénk a gyermekek figyelmét fordítani, ami a természet rendjében megtalálható. 

Az iskolaév során az ünnepkör átélése segít a diákoknak a világban való eligazodásban, és olyan rítusrendszert alkot, ami biztonságot ad állandóan változó világunkban. A tanulókban az ünnep közeledtével egyre nagyobb lesz a várakozás. Minden ünnep más és más élményt ad, és ezek az élmények az egyéni fejlődésre és az osztály vagy iskolai közösségre is termékenyen hatnak. Minden életkor megkívánja, hogy a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve alakítsuk ki az ünnepeket, azok jellegzetességeit megtartva. 

Egy-egy tanév Szent Mihály naptól, a megmérettetés, mérlegelés, a számvetés napjától, Szent János napig, az életerők delelésének napjáig ível. Az Adventés Húsvét kiemelkedik az évben: mint a várakozni tudás ünnepei. Az eddig említettek mellett még jeles napok: a Szent Márton nap (az önmagunk és mások felé fordulni tudás), vízkereszt (felismerés), farsang („kifordulás”), pünkösd (felhangzás).

Minden Waldorf-iskolának önálló feladata az ünnepkör ünnepeinek egyedi megvalósítása, saját szokásainak kialakítása, és az osztályokban az életkoroknak megfelelő ünneplés által az ünnep lényegének átélése a gyerekekkel. 

Ünnep kereszt:

  János-nap 

Húsvét            +             Mihály-nap

  Karácsony 

Évszak- avagy hónap ünnepek egy-egy tanulási időszaknak az összegző lezárásai. Ilyenkor egy ünnepi alkalom keretében az osztályok megmutatják a szülőknek, vendégeknek, amit maguk számára felfedeztek a tananyagból: dramatizált játékokra, az osztályközösségek által létrehozott előadások bemutatására, euritmia bemutatókra, kóruséneklésre, közös zenélésre, művészi munkák kiállítására van ilyenkor lehetőség. 

Ünnepek a Rózsaházban

Az év első ünnepe mindig az érkező kis elsősök és családjuk befogadása, rózsakapun való átkelése.

Szent Mihály ünnepén az osztályok tanítóikkal bátorságpróbán vesznek részt, felkutatják és legyőzik a sötét barlang sárkányát. Az évkezdést és a jó győzelmét a gonosz felett egy nagy közös lakomával ünnepeljük, ahová vendégeket is hívunk.

Szent Márton ünnepén az egyre növekvő sötétségben a fényt hordozzuk, és osztjuk meg egymással. Ilyenkor az egész közösség lámpásokkal, Márton-napi dalokat énekelve sétál fel a hegyre a tűzhöz.

Szent Miklós minden évben ellátogat hozzánk, a hagyomány szerinti sötétkék palástjában, hogy összegyűjtse a gyermekszívek szeretetét a születni készülő Kisjézus számára, és hatalmas zsákjában mindig lapul mindenféle finomság, még mézeskalács is.

Az Adventi időszakban néhány reggelen a szülőkkel együtt közösen énekelünk. Az évet az Adventi Kert ünnep zárja: minden kisgyermek végigjárja a fenyőágakból épített adventi spirált és meggyújtja a közös fényről a saját, almába helyezett gyertyáját. A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik a Vízkereszti ünnep is, a három király is megfordul nálunk.

Farsangkor beöltözünk, fánkot sütünk - és eszünk - és muzsikálunk és táncolunk!

Húsvétkor bensőségesen ünnepeljük az újjászületést és a tavaszt, a harmadik osztályosok ellátogatnak a kertjükbe és megnézik, hogy mekkorára nőtt már a Szent Mihálykor elvetett búzájuk.

A Pünkösd fontos ünnep a Rózsaházban, mert az iskola alapítását is ilyenkor ünnepeljük. A pünkösdi kiránduláson az egész közösség részt vesz, kiálljuk a próbákat, pünkösdi királynők és királyok születnek, piknikezünk, és virágkoszorút fonunk.

És mi más zárhatná az iskolai évet, mint az osztálytanítók által mindenki számára személyre szabottan írt új bizonyítványversek kiosztása? - ezt a neki írt verset fogja a jövő évben mindenki hetente egyszer elmondani. És aztán jöhet az udvaron a lakomázás és a tűzugrás!

A tanítás napi ritmusa

Egységes tanítási rend szükséges az egész iskolára vonatkozóan. Ez a közös ünnepekhez hasonlóan egyfajta közös légzést ad az iskolának napi szinten is. A közös napi ritmus, a közös kezdések, a nagyszünet vagy a délutáni játék közös eltöltése az udvaron nagyon kedvez a szociális kapcsolatoknak is. A kicsik látják a nagyobbakat, az egyik tagozat osztályába járók a másik tagozatra járókat, találkoznak egymás – esetenként igencsak különösnek tűnő – másságával, megtanulják ezeket kezelni vagy elviselni, kapcsolatok, barátságok és szerelmek szövődnek különböző csoportba járó gyermekek közt is.

A Rózsaházban minden nap egy tízperces erdei sétával indul - a Mátyás király úti sorompótól az épületig. Az iskolába érkezve egy rövid közös kezdéssel folytatódik, majd minden osztály bemegy a saját termébe. A főoktatás kb 2 órás, majd nagyszünetet következik és utána a szakórák. Ebédszünet után 4 óráig van napközi.

A főoktatás és a szakórák

A főoktatásban a tanító minden nap az élénk tevékenység más és más ritmusát kell, hogy megteremtse, figyelve a gyermekek pillanatnyi állapotára. A főoktatás ritmusa, belső rendje és különböző tevékenységi formái elsősorban arra irányulnak, hogy a gyerekek saját maguk, belső erejükre, természetes érdeklődésükre támaszkodva fedezzék fel a különböző ismereteket, ne pedig „készen”, kívülről kapják azokat. Hogy minden tanulnivaló kézzelfogható, élő, valódi tapasztalatokon alapuló és lelkével átélhető legyen a gyermekeknek. 

A főoktatás általában három részre tagolódik. Az első a ritmikus rész, melynek során a napkezdő rítusok és beszélgetés után különböző mozgások, ritmusok, versek, dalok és hangszerek segítségével a gyerekek többirányú fejlesztése – akarati-cselekvéses képesség-készségstruktúra – zajlik. Ezek a ritmikus játékok és beszélgetések segítenek az egymásra figyelés képességeinek kialakításában is. A ritmikus rész ideje alatt a gyerekek lélekben is „megérkeznek az iskolába” és felkészülnek a koncentráltabb tanulásra. A második részben történik a hétköznapi értelemben vett tanulás – gondolkodást-szellemi fejlődést segítő képesség- készségstruktúra fejlesztése zajlik: ismétlés, gyakorlás, új ismeretanyag, füzetmunka. A főoktatást egy életkornak megfelelő mese vagy történet zárja le – a lelki fejlődést, érzelmi-indulati életet nevelő képesség-készségstruktúra fejlesztése. 

A szakórák tárgyainak tanítására is érvényesek a fenti szempontok. A szakórák közé tartoznak például az idegennyelvi órák, a festés, a kézimunka, a fafaragás, a mozgás és az euritmia.

A napközi struktúráját is tudatosan kell tervezni, ügyelni kell a pihenés, játék – ami lehet szabad, vagy irányított -, illetve a kézműves foglalkozások helyes ritmusára, mese-bábozás, uzsonna idejére, mindig az adott tanulócsoport szükségleteihez igazodva.

Az osztálytanítók kiemelt szerepe

A Waldorf iskolai nevelés célja és feladata: segítséget nyújtani ahhoz, hogy a gyermek a fejlődési útján haladva, a lehetőségek széles körével úgy kerüljön kapcsolatba, hogy azok közül képes legyen kiválasztani a neki megfelelőt. Így váljon a világ felé nyitott, testileg egészséges, lelkileg szabad és szellemileg kreatív emberré. Képes legyen arra, hogy saját akaratát, érzelmeit és gondolkodását önálló és felelős életvitelre fordítsa, környezetét ne visszautasítsa, hanem emberségesebbé tegye.

Fejlődéslélektani és pedagógiai kutatások igazolják, hogy kamaszkor eléréséig előnyösen hat a gyerekek személyiségfejlődésére, ha mindig ugyanazzal - az érzelmileg és gondolatilag állandó támaszt biztosító - személlyel találkozhatnak, és rajta keresztül szűrve kapják meg a tananyagot. Ebben az életkorban ugyanis a személyes, szeretettel teli autoritáshoz való kapcsolódás az igazán jelentős, ez az, ami orientálja a gyereket a világban. A személyes kapcsolat, ami a tanító és a gyerekek között kialakul, és amin keresztül a tananyag átszőve, átdolgozva, illetve életre keltve a gyerekek elé kerül, sokkal inkább fontos ebben az életkorban, mint ha pusztán csak egzakt, tudományos tananyagot kapnak. Épp ezért a Waldorf-pedagógiában a kezdetektől fogva meghatározó jelentőségű az osztálytanítói ethosz.

Az osztálytanító a gyerekek személyiségalakulásának szilárd bázisa, a nevelés professziójának megtestesítője. Ő az a személy, aki a gyermek számára a tudás megszemélyesítője, az ismeretek forrása. Ő vezeti el az egyszeregytől az algebráig, a meséktől Shakespeare-ig, a betűktől az önálló fogalmazásig. Nyolc éven keresztül minden reggelt együtt kezdenek, együtt haladnak végig az ismeretszerzés különböző területein és fokain. Feladata lényegileg tér el mind a tradicionális osztályfőnöki szerepkörtől, mind az ismeretközlő pedagógusétól. 

Minden osztálynak saját osztálytanítója van, aki ideális esetben nyolc évig kíséri az osztályt. Az osztálytanító tartja a reggeli főoktatást (a tömbösített közismereti tárgyakat) és a képesítésének megfelelő szakórákat a saját osztályában.

Az osztálytanító pedagógiai feladata, hogy az osztályközösségből együttműködő szociális közeget formáljon, és megteremtse a tanítás-tanulás optimális feltételeit. Morális tekintélyét elkötelezettségével, a gyermekekkel való bánásmódjával, a gyerekek iránti valódi érdeklődéssel és a szülőkkel való szoros, nyílt, bizalomteljes kapcsolatával tudja megalapozni. 

Az osztálytanító kapcsolatot tart az osztályában tanító szaktanárokkal, a gyermekekkel dolgozó terapeutákkal, pedagógiai munkát közvetlenül segítő munkatársakkal, asszisztensekkel, és kölcsönösen figyelemmel kísérik egymás munkáját. Rendszeresen osztálykonferenciát szervez, amikor a szaktanárokkal és terapeutákkal közösen osztály- és gyerekmegbeszélést folytatnak. 

A Waldorf pedagógia egyik fontos elve, hogy a gyermek optimális fejlődése érdekében a szülők és a pedagógusok szorosan együttműködnek, kapcsolatuk egymás iránti bizalomra és tiszteletre épül. Különösen érvényes ez az osztálytanító esetében, aki folyamatos kapcsolatot tart a szülőkkel, havi rendszerességgel szülői esteket tart, elősegíti az osztály szülői közösségének szellemi, pedagógiai munkájának az elmélyülését, és bepillantást ad az osztályban történő folyamatokba. Ezt a célt szolgálhatják a szülők számára szervezett nyílt napok, az évszakünnepek, a családi programok, kirándulások is. Az osztálytanító a szülőknek fogadóórák, családlátogatások keretében, egyénileg is lehetőséget biztosít személyes beszélgetésekre. Az osztálytanítónak szakmai és munkaszerződésben meghatározott kötelessége a tanári konferenciák pedagógiai kutatómunkájában való részvétel.

A gyógypedagógiai Waldorf-iskolában szükséges a gyógypedagógus osztálytanító mellett egy vagy több segítő jelenléte is az osztályokban. Az osztályban dolgozó segítő és a gyógypedagógus osztálytanító kölcsönösen segíti egymás munkáját, szoros együttműködésben dolgoznak az osztállyal kapcsolatos munka minden területén. Együttműködésük munkaformáit maguk határozzák meg, a Waldorf-pedagógia alapvetéseihez és az osztály aktuális állapotához, a tanulók egyéni szükségleteihez igazodva.